Egy építkezés, ahol a legnagyobb áldozat a kandalló lett

Kilátogattunk egy családi házas építkezésre, ahol a környezettudatosság az új otthon egyik fő szervezőeleme. A tulajdonosok arról mesélnek, honnan is indult ez a házálom, mire büszkék és mely pontokon kötöttek kompromisszumot.

Hogyan kezdődött a történet?

Egy lakóparkban lakunk a közelben, ám már beköltözéskor tudtunk, hogy egyszer megépítjük a saját házunkat. Amikor a fiúk picik voltak és babakocsiban tologattam őket a környéken, már akkor kiszemeltem ezt a helyet. Aztán évekre el is engedtem a történetet egészen addig, amíg egy szép napon a férjem azzal jött haza, hogy eladó a szerelemtelek. Ha hiszünk benne, hogy nincsenek véletlenek, akár ezt is összefüggésbe hozhatjuk a folytatással: mi lettünk a tulajdonosok. Amikor ez megtörtént, onnantól kezdve felgyorsultak az események.

Milyen szempontokat tartottak fontosnak a tervezésnél?

Abban egyetértettünk, hogy nem passzívházat szeretnénk. Azt tartottuk szem előtt, hogy olyan otthont teremtsünk, ami egyszerre komfortos, ugyanakkor energiatudatos, nem túlfelszerelt, mégis maximálisan a mi igényeink mentén alakul. Az okos és passzív minősítésnek azon elemeit használtuk fel benne, ami valóban nekünk nyújt kényelmet és nem azért jelenik meg, mert ma ez a trend. A high-tech jelzőtől szerintem távol állunk, mégis számos olyan megoldással éltünk, ami egyszerre alacsony energiaszükségletű és csökkenti a beruházás költségeit. Például a napelem felszerelésével azt értük el, hogy a teljes család energiaigényét fedezzük belőle, beleértve a fűtést, hűtést, meleg vizet, világítást, plusz egy elektromos autó töltését.

Ha már az okos megoldásoknál tartunk, felsorolná, melyek azok az elemek, amelyek szimpatikusak voltak és éppen ezért beépítésre kerülnek?

A megújuló energiák kínálatából az imént említett napelem mellett mellett beépítettünk egy hőcserélős szellőzőt, és hőszivattyút is. Ezen kívül talajhő hasznosítást is alkalmazunk majd. A világítás kiépítésénél kifejezetten figyeltünk arra, hogy a lehető legkevesebb kábel felhasználásával lássuk el a ház minden pontját elektromos energiával. Emellett a kijárathoz tettünk egy olyan kapcsolót, amit távozáskor megnyomva mindent lekapcsolhatunk. Így kiküszöbölhetjük azt, hogy távollétünkben a véletlenül égve hagyott lámpák, vagy a konnektorban felejtett töltőkábelek feleslegesen üzemeljenek. Mérnökként különösen örülök, hogy ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal élünk a kialakításnál. Az éjszakai világításunk például egyszerre diszkrét és kényelmes: mozgásérzékelővel működik és csak a lábtérben világít.

Eddig beszéltünk hőhasznosításról és tudatos áramfelhasználásról. Van esetleg egyéb terület, amit lehet a szokványosnál környezetbarátabb módon kezelni?

Természetesen rengeteg lehetőség van, még nekünk is van jópár. Ilyen például a víz. A házban található vízlágyító berendezés miatt kétféle vizet használunk majd. Külön lesz ivóvizünk, az nem a lágyított verzió. A tisztálkodásra és mosásra szánt víz viszont igen. A vízkövesedés megakadályozásával az összes berendezés várható élettartama növelhető.
Másik fontos kényelmi szempontunk a hőmérséklet kérdése. Amikor még csak fejben szövögettük a terveket, a könnyűszerkezetes ház is felmerült a lehetőségek között, ám azt éppen a kis hőkapacitás miatt vetettük el.

Úgy látom, a nappaliban két fal gyakorlatilag üvegből van. Milyen hőszigetelési értékeket tudnak a beépített nyílászárók?

Az ablakok hőszigetelési értéke valóban sarkalatos kérdés volt, szigorú paramétereknek kellett megfelelnie. Így esett a választás az Internorm szerkezeteire, melyek mind hőszigetelés, mind megjelenés szempontjából maximálisan hozzák a tőlünk elvártakat (HF 310 fa/alu, KF410 műanyag/alu, kombinálva – a szerk. megjegyzése). A tájolásra is különös figyelmet fordítottunk. Úgy helyeztük el és méreteztük a nyílászárókat, hogy nyáron az árnyékolás, télen pedig a fűtés ideális kombinációjához igazodjanak.

A hatalmas üvegfelületek fényérzékelő zsaluziát kaptak, ami önmagától szabályozza az árnyékolás mértékét. Ezzel párhuzamosan a korszerű hőszigetelésre is nagy hangsúlyt fektettünk. PIR zárt cellás rendszer mellett döntöttünk, annál is inkább, mert ez egyharmad vastagságú az ugyanakkora hatékonyságúakhoz képest. Így sok helyen teret tudunk nyerni (pl. pinceszinten 5 cm-rel növelhettük a belmagasságot). A tetőszigetelés is egy nagy hőtehetetlenségű konstrukció, ugyanazon az elven működik, mint a régi vályogházak. Úgy kell elképzelni, mint egy 50 cm vastag préselt papírréteget, ami lassan reagál a hőmérséklet különbségekre. És még egy utolsó gondolatot erről: nem központilag, hanem helyiségenként külön-külön tudjuk majd szabályozni a hőmérsékletet.

Érdekesség, hogy a ház teljes méretéhez (180 m2) képest a nappali majdhogynem kicsinek mondható, összesen 42 m2. Hogy alakult így az alaprajz?

Amikor eldőlt, hogy több szinten építkezünk, nem volt kérdés, hogy nyitott fedélszékes nappalit szeretnénk. Ez már önmagában tágítja a teret. Optikailag viszont legtöbbet a nappalival egybeépített terasz segít ezen a kérdésen. Továbbá azzal, hogy nem teszünk függönyöket az ablakra, nem is törjük meg a kül- és beltér harmóniáját. Minden számunkra hasznos berendezés helyet kap benne, így aztán bőven elég ekkora élettér. Az alagsorban elhelyezett tárolónak köszönhetően a nagy helyet foglaló szekrények okafogyottá váltak. Még az egyik nagy álmunk, a konyhasziget is elfért külön levegőellátással, integrált elszívóval.

Esetleg volt még olyan, amit be kellett áldozni valami másnak az oltárán?

Két dolog jut csupán eszembe. Először teljesen egyszintes beépítést terveztünk. Ám a telek adottságai nem tették ezt lehetővé. Cserébe viszont lett egy luxus nagyságú (50 m2-es) tároló helyiségünk, ahol a sílécektől a bicikliken át a szörfdeszkáig minden elfér. A másik ilyen „áldozat” a kandalló. A hangulata miatt ragaszkodtunk hozzá, ám a már említett nagy üvegfelületek miatt nem maradt olyan fal, ahol elfért volna. A páratlan kilátás és az óriási terasz viszont kárpótol minket érte. Új kifejezést is tanultunk, a nappali terasszal való összekapcsolásával létrejött ún. nyitott lakótér elnevezését. Már látom, hogy ez lesz a kedvenc tartózkodási helyünk. Ami még nagyon tetszik, hogy az Internorm figyel a kényelmes ki-be közlekedésre, amit a lapos küszöbmegoldással garantál (HS330 emelő-toló ajtó – a szerk.).

Ha már a kilátást említették, akkor térjünk is rá a megjelenésre. Hogyan alakultak a színek és a burkolatok? Könnyen jutottak közös nevezőre?

Belsőépítészünk azt tanácsolta, törekedjünk minél inkább egyszínűségre, ugyanis személyes tárgyainkkal fogjuk behozni az életet a lakótérbe. Mivel nagyon kedveljük a fa látványát, ezért a fehér mellett az a hangsúlyos. Átgondoltuk, hány évre tervezünk és arra jutottunk, ha 10 év múlva megunjuk a mintás csempét, sokkal nagyobb munka azt leverni a falról, mint kicserélni egy-egy mintás díszpárnát. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbit évszakonként is variálhatjuk.
A ház külső felületén is a fehér dominál, ezzel erős kontrasztban pedig nagy kedvencünk, az „Umbragrau” (HM 721) fantázianevű aluborítás studio kivitelben. Csábító volt, hogy a manapság divatos antracitszürke felé menjünk, végül szerencsére megtaláltuk ezt a sokkal melegebb, mégis karakteres színárnyalatot.

Végezetül arról ejtenének néhány szót, hogy melyek voltak azok a pontok, amikhez kezdetektől fogva ragaszkodtak?

Három fő gondolat mentén legegyszerűbb megválaszolnom ezt a kérdést. Onnan indultunk, hogy a jelenlegi és az előttünk álló életkori sajátosságokat figyelembe véve megalkottuk a helyiségek szerintünk ideális kapcsolódási hálóját. A gyerekeknek kialakított saját közösségi tér és a szobáik a felső szinten kaptak helyet. A szobák a ház két külön pólusán helyezkednek el, így az, hogy egymást zavarhatjuk, kikerült a konfliktusforrások közül. Azért erre a dobogásmentes födémmel is rásegítettünk. A két szint kényelmesen szeparálható, nekünk pedig privát szülői háló és saját, szaunakapcsolatos fürdő jelenti az otthoni luxust.
A következő gondolat, hogy radiátorok és klímaberendezések látványa sehogy sem fért álmaink otthonának letisztult képébe, így végül a mennyezet fűtés-hűtés mellett döntöttünk, ami amellett, hogy sokkal elegánsabb, a komfortérzetet is nagymértékben növeli.

Végül, de nem utolsó sorban szerettük volna megtapasztalni, milyen az, amikor az ember otthon üdül. Mivel kora tavasztól őszig nagyon szívesen töltünk időt a természetben, a teraszra nem csak egy grillsütőt álmodtunk, hanem a konyha tényleges meghosszabbítását. Odakint ugyanolyan berendezésekkel szereltük fel a teraszt, mint a benti főzőfelületeket. Ez lehetővé teszi, hogy az év legnagyobb részében a zöld nyújtotta természetességet élvezhessük.